AZ ÁLOM ÉS A HALÁL KÉPEI – Rózmann Ákos koncert és előadás

Különleges, Magyarországon először hallható, szintetikus hangokból alkotott három részes – két órás darabról elsőként a szerző saját szavaival:
Rózmann Ákos: Az álom és a halál képei
(Nutida musik, vol. 21, no. 3, 1977/78, p. 51.)

Művem célja a Jó és a Rossz ábrázolása volt a hangok segítségével, Stockholmban, az EMS-ben és a Zeneművészeti Főiskola stúdiójában, 1974 augusztusa és 1977 júniusa között.
A Jót azonban nem sikerült „ideális módon” megjelenítenem: az általam itt használt figurák mindig az elhagyatott, szorongó, síró embert jellemzik. Mikor megidézem a Jót egy darab bevezetésében, hamarosan más „erők” érvényesítik hatásukat. A harmadik rész eleje például távoli harangozásra emlékeztet. Ezek a közeledő impulzusok békét és nyugalmat sugároznak, de az ezután megnyilvánuló idegen elemek megakadályozzák a „fejlődést”, hatásuk megsemmisítő: A harangszó zavaros lesz, a felismerhetetlenségig átalakul és végül abbamarad.
Kompozíciómmal egy folyamatot akarok leírni. A fő hangsúlyt a két ellentétes elem egyidejű megnyilatkozása, illetve a kölcsönhatásuk során előálló változások vizsgálata kapja.

Első rész:
A különböző „típusokat” (Jókat és Rosszakat) jellemző „hangok” – kiáltás, sírás, ordítás, morgás stb. – rövid időre tűnnek fel, és zajok, mozgások, ütések stb. kötik össze őket.

Második rész:
Itt a létünkhöz kötődő néhány anyag és jelenség ábrázolásával találkozunk:
a) Föld
b) Víz
c) Mozgás – energia
A második és harmadik rész szerkezetét az egymásra következő, különálló tömbök jellemzik. Minden egyes tömb kidolgozott egység, amelynek jelentőségét a kompozíció folyamatában elfoglalt helye határozza meg.

Harmadik rész:
Az első rész „hangtípusai” most különböző csoportokat alkotnak. Közöttük találunk olyan tömböket, amelyek a Jóra (pl. harangozás) vagy a Rosszra jellemzők (pl. fémes csörömpölés, heves ütések, kopogás fás anyagokon). A rész újdonságát a zenei egységek között megfigyelhető ellentétek jelentik.

(Loch Gergely fordítása)